Magyarország igazából nem kell szégyenkezzen, mert MI terén viszonylag hamar bekapcsolódott az állami szintű szabályozásba.
Kanada volt a legelső (2017), akit Kína és Finnország követett. Magyarország 2020-ban csatlakozott a stratégiát alkotó országokhoz, és 2025-ben frissítette azt, amivel a globális középmezőnyben, az európai felzárkózók között foglal helyet.
A stratégia eredetileg stratosz (elterült tábor, később sereg, hadsereg) és az agó (vezetni, irányítani) szavakból ered. Tehát a korai jelentése inkább hadművészet volt, semmint a mai magasabb értelme. Ráadásul ma már a stratégiát gyakran összetévesztik a vízióval vagy a tervvel, de az etimológia emlékeztet minket az eredeti lényegre: a stratégia nem csak a kigondolt irány, hanem az erőforrások (a sereg) aktív mozgatása a cél elérése érdekében. Clausewitz híres mondása szerint a stratégia "a csata felhasználása a háború céljának elérésére". (Más kérdés, hogy kollégám Molnár Gábor hadtörténész felhívta a figyelmemet rá B. H. Liddell Hart erősen átkeretezte ezt a tézist később, ugyanis Liddell Hart szerint a stratégia nem a csaták sorozata, hanem az erőforrások olyan elosztása, amely harc nélkül vagy minimális véráldozattal kényszeríti térdre az ellenfelet.) A mai üzelti és politikai stratégia lényege is tehát az erőforrások elosztásának tervezése, amellyel célt akarunk elérni. Stratégia tehát attól lesz valami, hogy konkrétumokat fogalmaz már meg, nemcsak víziókat: kijelöli azokat a kritikus pontokat és erőforrás-átcsoportosításokat is, amelyek a víziót kézzelfogható eredménnyé konvertálják. Míg a vízió a 'miért', a stratégia a 'hogyan'. Híd tehát a napi feladat (taktika) és a vízió között. Egy jó stratéga nem a napi feladatokat igazgatja, és olyan stratégiát alkot, ami adaptív!
Két dokumentumot vizsgáltam: Magyarország Mesterséges Intelligencia Stratégiája (2025-2030) és a szintén tavaly de már decemberben hozzátett Zárónyilatkozat a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács alakuló üléséről” (2025.12.15.) dokumentumokat.
E két forrás alapján az etika központi szerepet tölt be mind a Stratégiában, mind a Zárónyilatkozatban. A dokumentumok nem csupán technológiai kérdésként, hanem társadalmi bizalmi kérdésként kezelik a mesterséges intelligenciát. Igaz, a stratégia nagyfokú alkalmazkodást mutat, a záródokumentum pedig korrigál a szuverenitás irányába. (Ennek a hátterére kíváncsi lennék…) Az etikai gondolatok három fő szinten jelennek meg: alapelvek, intézményi keretek és konkrét alkalmazási szabályok.
Íme a dokumentumokban fellelhető legfontosabb etikai gondolatok részletezve:
1. Alapvető etikai elvek (Emberközpontúság)Mindkét dokumentum leszögezi, hogy az MI fejlesztés nem lehet öncélú, annak az embert kell szolgálnia.
·Emberi méltóság és alapjogok:Az MI-rendszereknek tiszteletben kell tartaniuk az emberi méltóságot, az alapvető jogokat és a diszkriminációmentesség elvét. Más kérdés, hogy ezek definíciója nagyon szürkezóna, főleg, az emberi méltóságé. Tegnap a kínai etikai nézőpontrólírtam, és ott látszik leginkább mennyire mást érthetünk ugyanazon fogalom alatt. Ugyanakkor az alapjog és az emberi jog is teljesen más alapokon nyugszik, mégha sok átfedés is van köztük. Igazából illik emberi jogokra hivatkozni, de a gyakorlatban az látszik inkább útban van, amikor hatékonyságot számolunk.
·Trustworthy AI (Megbízható MI):A fejlesztéseknek meg kell felelniük a nemzetközi (OECD, UNESCO) ajánlásoknak. A technológia csak akkor szolgálja a társadalmi érdeket, ha átlátható, kiszámítható és biztonságos módon valósul meg. Itt is figyelni kell: van a Human-centric AI: gyakrabban fordul elő hivatalos uniós (EU) dokumentumokban, jogszabályi környezetben (például az EU AI Act kapcsán) és stratégiai nyilatkozatokban; és van a Human-centered AI (vagy HCAI): inkább az akadémiai szférában, a kutatás-fejlesztésben és a design-elméletben (például Human-Centered Design) népszerűbb elnevezés. Ugye Kínában ez a “pártember” kategóriával egyenlő, nyugati publikációk inkább az emberi jogra és a Human-In-The-Loopra hivatkoznak ilyenkor. Nyilván a magyar a nyugati felé értelmezhető, de vajon ki az, aki definiál? (és ez nem filozófiai fixáció, hanem jogi következményekkel járó apróság!)
·Felelősség és elszámoltathatóság:A Zárónyilatkozat külön hangsúlyozza a felelősség és elszámoltathatóság elvét, mint az adatvédelem és bizalomépítés alapkövét. A Felelősség (Responsibility) óriási dilemma:ez az elv azt vizsgálja, hogy ki “tartozik felelősséggel” a rendszer működéséért a fejlesztés és a használat során (a gép, a tervező, a használó, a szabályzó?) Ez nem startégiai szint, de a meghatározása vagy legalábbis iránymutatás a területen általában elmarad. Elszámoltathatóság (Accountability)Ez a fogalom a felelősség gyakorlati, jogi és morális érvényesíthetőségét jelenti. Azt a mechanizmust takarja, amellyel számonkérhetővé válnak a hibák. Egy rendszer auditálható kell legyen (külső szakértők vizsgálhassák, nem úgy, mint Csernobil esetén…), jogorvoslatra kell lehetőséget adni (ehhez megfelelő intézmény szükséges), és persze mindehhez kellene dokumentációk, amelyek (AI life cycle accountability) a tervezéstől a rendszer működésééig mindent logolnak, naplóznak.
2. Intézményesített etika: a Stratégia is előirányozza (és innen jött az ihlet is, hogy írjak róla) egy Magyar MI Kódexet, ami tehát még nem létezik…
·Magyar MI Etikai és Társadalmi Kódex:A Tanács egyik elsődleges feladata ennek kidolgozása. Ez egy olyan keretrendszer lesz, amely a nemzetközi standardokra és a hazai sajátosságokra épülve nyújt iránymutatást. A probléma az, és erről már írtam szintén egy korábbibejegyzésemben, hogy az etika nem egyenlő a joggal (mégha számos területen fedi is egymást), mégis azt látni, hogy a már meglévő etikai kódexek nem ritkán jogi tartalmúak, jobb esetben “csak” természetűek. Értsük jól: nem a joggal van probléma, sőt nem is azzal, hogy a jog hangsúlyos szerepet kap egy kódexben, hanem az, hogy ennek filozófiai etikai alapja kellene legyen. Ha meg van, attól egyrészt azok tartanak, akik ideológiai irányvonal erősödését látják (nem alaptalanul) általa, másrészt azok, akik szerint ez nagyon elvinne elméleti irányba. Néhány már meglévő példa MI kódexekre a világból (amelyek nem mind kódexek):
oSzingapúr (Model AI Governance Framework):Az egyik legrészletesebb és leggyakorlatiasabb policy freamwork (keretrendszer) a világon. Nemcsak elveket fogalmaz meg, hanem konkrét “ellenőrző listákat” ad a cégeknek, hogy hogyan építsenek be emberi felügyeletet az algoritmusaikba.
oEgyesült Királyság (AI Regulation: A Pro-innovation Approach):Az angolok egy “innovációbarát” irányelvet alkottak. Öt fő alapelvre (biztonság, átláthatóság, méltányosság, elszámoltathatóság, jogorvoslat) építenek, de kerülik a túl szigorú tiltásokat, hogy ne fojtsák meg a tech-szektort.
oJapán (Social Principles of Human-Centric AI):Japán irányelv mélyen merít a “Society 5.0” elképzelésükből. Külön hangsúlyt fektetnek arra, hogy az AI ne csak gazdasági eszköz legyen, hanem segítse az elöregedő társadalom problémáit és a társadalmi harmóniát.
oUSA (Blueprint for an AI Bill of Rights):Bár az USA-ban nincs egységes szövetségi törvény, a Fehér Ház kiadott egy “MI Jogok Nyilatkozatát”, amely az algoritmusok okozta diszkrimináció elleni védelemre és az adatok magánéletének tiszteletben tartására fókuszál.
·Gyakorlati Kódex (Code of Practice):A Stratégia előirányozza egy gyakorlati kódex létrehozását is, amely az elvek technikai szintű érvényesítését segíti.
·MISZET:A Mesterséges Intelligencia Szabályozási és Etikai Tudásközpont feladata kifejezetten az etikai kérdések folyamatos vizsgálata és a szakértői bázis koordinálása. Ennek alapja a Mesterséges Intelligencia Koalíció – amelynek az Eötvös Loránd Tudományegyetem alapító tagja – 2018 decemberében tartott plenáris ülésén hat munkacsoport felállításáról döntött. Jakab Roland, a Mesterséges Intelligencia Koalíció elnöke. A Szabályozás és Etikai Keretek Munkacsoport élére a Darázs Lénárdot, az Állam- és Jogtudományi Kar egyetemi tanárát, az ELTE általános rektorhelyettesét választották meg. Az MI Koalíció Palkovics László innovációs és technológiai miniszter kezdeményezésére jött létre, aki aztán a legfőbb ernyőszervezet az MI Tanács elnöke lett.
3. Gyakorlati etikai követelmények (Mit kell betartani?)A Stratégia részletesen tárgyalja, hogyan kell az etikát a fejlesztésbe integrálni:
·Algoritmikus torzítás (Bias) elkerülése:Kiemelt cél a diszkriminatív hatások és a torzítások kiküszöbölése az adatokban és az algoritmusokban. Ennek érdekében független auditokat és standardizált tesztprotokollokat javasolnak. EZ lehet adatalapú vagy tervezői torzítás is. A tesztprotokoll is ezt a célt szolgálja, hogy pl. egy életrajzokat vizsgáló AI ne részítsen előnyben bizonyos embereket, például bőrszín, nem, vallás alapján.
·Átláthatóság és “Explainable AI” / “Black Box”:A rendszereknek “magyarázhatónak” kell lenniük. A felhasználónak értenie kell, hogyan született egy döntés. A modern mélytanulási modellek (pl. neurális hálózatok) gyakran olyan bonyolult matematikai műveletek alapján hoznak döntést, amit még a fejlesztőik sem látnak át teljesen. (black box) Ha az állam egy algoritmus segítségével hoz döntést egy állampolgárról, az átláthatóság nem csupán technikai igény, hanem alkotmányos alapjog. Ugye, mindenki tudni akarja miért utasították el a segély utáni kérelmét, persze joga lenne tudni az életrajz elutasítását is (bár szerintem az is csoda, ha választ kap valaki manapság…) Itt a neuralgikus pont az említett black-box (feketedoboz) probléma, hogy még a rendszer fejlesztői számára is számos esetben ismeretlen mi alapján hoz meg egy döntést (vagy legalábbis outputot) a rendszer. Aztán sorolhatnám a katonai vagy egészségügyi rendszereket és ennek a problematikáját.
·Emberi felügyelet (Human-in-the-loop):A magas kockázatú alkalmazásoknál (pl. egészségügy, igazságszolgáltatás) az emberi döntéshozatal nem iktatható ki. A rendszernek jeleznie kell, mikor hoz autonóm döntést, és mikor igényel emberi megerősítést. Itt érzékenyen kell figyelni a szakmában jól ismert megkülönböztetésekre, nem mindegy, hogy in-the-loop vagy on-the-loop, out-the-loop, human-in-command, oversight… Ezeket nem részletezem, de csak az in-the-loop kevés, tehát az, amikor egy ember követi a rendszert folyamatában és bármikor beleszólhat abba. Ez például egy gyors döntésű rendszernél megoldhatatlan lehet, ilyenkor jöhet jól egy on-the-loop, vagyis, amikor például egy drón mindent megcsinált már (bemérte a célt, oda repült, felkészült), de támadni csak emberi jóváhagyás után fog.
4. Szektor-specifikus etikai korlátokBizonyos területeken a dokumentumok szigorú vörös vonalakat húznak:
·Védelem és hadipar:A rendvédelmi és katonai alkalmazásoknál (pl. fegyveres drónok) az autonóm rendszerek ahogyan előbb írtam is nem hozhatnak végső, emberi életre vonatkozó döntést emberi jóváhagyás nélkül.
·Egészségügy:A másodlagos adathasznosítási projektek engedélyezésére egy transzparens Nemzeti Etikai Bizottság felállítását tervezik. Ez szorosan összefügg az Európai Unió EHDS (European Health Data Space – Európai Egészségügyi Adattér) szabályozásával. Az egészségügyben az adatok „másodlagos hasznosítása” azt jelenti, hogy a betegellátás során keletkezett adatokat (leleteket, laboreredményeket, röntgenfelvételeket) anonimizált módon kutatási, innovációs vagy statisztikai célokra használják fel – például egy új MI-alapú diagnosztikai algoritmus betanítására.
·Gyermekvédelem:Kiemelt etikai kérdés a gyermekek védelme az MI által generált tartalmakkal és a manipulációval szemben. A szülők és pedagógusok felkészítése etikai kötelességként jelenik meg.
5. Társadalmi etika és manipuláció elleni védelemA Stratégia felismeri a generatív MI (pl. deepfake) veszélyeit:
·Manipuláció és Deepfake:Etikai elvárás a manipulált tartalmak felismerésének oktatása és a technológiai védelem (deepfake azonosítás) fejlesztése a társadalmi bizalom megőrzése érdekében.
·Adattárca és önrendelkezés:Etikai alapállás, hogy az állampolgárt megilleti a rendelkezés joga a saját adatai felett. Az “Adattárca” koncepció célja, hogy az egyén aktív és tudatos szereplője legyen az adatgazdaságnak, ne csak passzív alanya.
Összességében a dokumentumok etikája a “bizalomra épülő technológia” koncepcióját követi: az MI csak akkor lehet sikeres gazdaságilag, ha a társadalom bízik benne, hogy az a jogait nem sérti, döntései átláthatóak, és végső soron emberi irányítás alatt állnak, és általában helyes irányt követ, vagyis etikus.
A magyar MI stratégia akkor tekinthető valódi stratégiának, ha nem csak vágyálmokat (víziókat) fogalmaz meg. Konkrétan megmondja, mely területekről vonunk el forrást azért, hogy az MI-be fektessük (mert a stratégia lényege a döntés és a lemondás). Létezik egy „sztratégosz” (irányító testület), amely dinamikusan korrigál, ha a piaci vagy technológiai környezet változik. Igazából a magyar MI stratégia egy vízió, ami néhány elemében stratégiai (pl. adatvagyon, infrastruktúra stb.)
##